1. Fejezet

Az új feladat

Ez a nap is olyan volt, mint a többi. Yusuke hol volt, hol nem volt suliban. Kuwabara matek könyvért könyörög Keikonál nem sok sikerrel. Kurama is megvan a sulijában tanul, mint mindíg. Hiei bármennyire is meglepő az emberek világában szutyakol. Koenma ismételten kezd bele fulladni a sok papírmunkábapanaszkodik is miatta eleget. Botan a lapátjával kergeti Geogreot ugyanis megfogta a fenekét. Tehát az emberek világában semmi fontos nem törénik ellentétben az Alvilággal. Itt valami készülőben van. Olyas valami ami veszélyezteti az emberek világát...

Az Ítélet kapujánál:

- Koenma-san! - jelent meg Ayumi és hagján kétségbeesés volt érzékelhető
- Igen? - kérdezte Koenma kissé zavartan ugyanis teljesen belemerült gondolataiba a nagy semmit tevés közepette
- Műszereink különösen nagy és veszélyes erőket érzékeltek az Alvilágban amik egyre csak nőnek és veszélyeztethetik az Emberek világát is - felelte a lány
- Értem - mondta Koenma - BOTAN!!! - ez utóbbi viszont olyan hangerjű volt, hogy beleremegtek a falak
- Mi a baj Koenma-san?- lépett be Botan aki kissé megrémült az iménti ordítástól
- Valami készülőben van az Alvilágban és az emberek világa veszélybe kerülhet. Gyorsan meg kell keresned Yusukét és a többieket és siessetek ide amilyen gyorsan csak tudtok - hadarta el a parancsot Koenma
- Igenis! - felet Botan és elővarázsolta lapátját, felpattant és már úton is volt.

Yusuke sulijában:

- Yusuke Várj! - mondta Keiko az iskolából kilépő fiú után rohanva
- Mi van már megint? Kivételesen voltam iskolában - morgott Yusuke aki éppen verkedni indult
- Tudom és ennek örülök,  de mostanában keveset vagyunk együtt. Menjünk együt haza - kérlelte Keiko Yusukét miközben hozzá bújt
- Na jól van nem bánom - mondta megadóan Yusuke, de gondolatban örült a dolognak
- Sajnálom, de ezt el kell halasztonotok - mondta Botan miközben le szállt a lapátjáról
- Kössz szépen Botan - mondta kisé feldúltan Keiko
- Ne hargudj Keiko d ez most fontosabb - mondta Botan kissé megbánóan
- És mi lenne az a fontos dolog? - csatlakzott Kuwabara
- Mondjad Botan nem érnk rá egész nap - mondta Yusuke flegmán
- Valami történik az Alvilában. Koenma majd mindent elmesél de előtte meg kell keresnünk Kuramát és Hieit - mondta válaszul Botan és sóhajtott egyet
- Engem ugyan nem kell - hallatszott egy ismerős hang egy közeli fáról
- Jé, ott a Tüskevár - csodálkozott Kuwabara bamba arccal
- Kit neveztél te Tüskevárnak te idióta? - ugrott le Hiei a fáról közvetlen Kuwabara elé
- Ezt most rögtön fejezzétek be - vágott közbe Botan még mielőtt Kuwabara válaszolhatott volna
- Igaza van. Menjünk és keressük meg Kuramát - fejezte be Yusuke

Kurama sulijánál:

- *Ez nagyon furcsa. Valamiért olyan rossz előérzetem van. Különös és ez az érzés valamiért nem hagy nyugodni* - elmélkedett magában Kurama miközben kilépett a suli kapuján, mert vége volt a tanításnak. Elmélkedett volna tovább is de valaki neki rohant minek következtében hatalmasat estek. Kurama az esés következében jól be is vágta fejét majd mikor összeszedte magát megnézte ki is döntötte le a lábáról.
- Kuwabara, te idóta azt mondtam segíts meg keresni meg nem azt hogy öldd meg - ordítozott Botan kuwabarával
- Jól van na nem tehetek róla mert nem láttam - mentegetőzött Kuwabara - Jaj, Kurama ne hargudj nem volt szándékos - majd felsegítette Kuramát a földről
- semmi baj, de legközelebb lehetnél óvatosabb - mondta Kuram sajgó fejét fogva
- Jól vagy? - kérdezte Yusuke
- Persze, csak bevágtam amikor Kuwabara belém rohant - mondta Kurama
- Ügyes voltál kuwabra - jegyezte meg Botan
- Mondtam hogy nem láttam - védekezett Kuwabara
- Akkor szülinapodra szemüveget kapsz tőlünk - mondta lenézőn Hiei
- Fogd be te zsebpiszok - ordítozott Kuwabara
- Van igazság abban amit Hiei mondott - gondolkozott hangosan Yusuke
- Szálljatok le rólam - felelte idegesen Kuwabra
- Na jó - mondta Yusuke
- Amúgy mi járatban vagytok? - kérdezte Kurama aki közben összeszedte magát
- Az a helyzet, hogy valami készülőben van az Alvilágban, Koenma majd mindent elmond - válaszolt Botan
- Értem. Akkor induljunk - mondta Kurama
- Igen, kíváncs vagyok mit akar már megint a cum... - de Yusuke nem tudta befjezni, mert Botan nyakonvágta a lapátjával - illetve a nagyságos Koenmához
 Azzal a csapat el is indult Koenmához

Koenmánál:

- Mi van már megint? - kérdezte unottan Yusuke miözben a csapat megérkezett Koenma irodájába
- Igen Yusuke én is örülök, hogy újra látlak - felelte Koenma
- Koenma-san - lepett be Ayumi a falon keresztül - meghoztam az újabb felmérések eredményét - felelte a révész és letette a pairokat
- Köszönöm, elmehetsz - felelte koenma miközben belemélyedt a papirokba majd Ayumi távozott a falon keresztül. Kuwabarának elkerekedtek a szemei
- Mi az boszorkány vagy szellem? - kérdezte ilyedt és bamba ábrazáttal
- Idióta! - mondta Hiei a fejét fogva a többiek fején pedig megjelent egy-egy vízcsepp
- Kuwabara úgy viselkedsz mintha még sose láttál volna különös dolgot - csóválta a fejét Yusuke
- Jól  van na...de akkor se értem - mondta gondolkodva mire a többiek dobtak egy hátast
- Jézusom, azt hittem ez a fickó nem lehet már ennél is hülyébb, de most felülmulta önmagát - mondta Hiei szánakozva
- Milyen nagy a szád pedig te se tudod - vágta rá Kuwabara
- Ne feledd én nem te vagyok tehát pontosan tudom, hogy azért tudott átjönni a falon, mert ő is a Szellemvilág révésze - mondta lenézően Hiei
- Igaza van Hieinek Ayumi is révész, mint én - támasztotta alá Botan
- Hát én...izé - Kuwabara erre köpni nyelni nem tudott a többiek akik figyelték az eseményeket csak szánakozva nézték
- Kuwabara ha befejezted önmagad leégetését akkor elmondanám miért is vagytok itt - szólt Koenma aki végirégta magát a jelentésen
- Azt jól is teszed cumis - mondta sértődötten Kuwabara
- Tehát megtudtuk azt, hogy az Alvilágban valaki azon mesterkedik, hogy átvegye az uralmat. Ez még az emberi világra nem is lenne hatással viszont azt tervezi, hogy megszerzi magának a világotokat és az embereket rabszolgává teszi. Viszont azt, hogy ki lehet az illető eddig még nem sikerült megtudnunk, de annyi már biztos, hogy hatalmas ereje van és nehez lehet csak legyőzni félek, hogy még ti se tudnátok megakadályozni - költe a tényeket Koenma
- Akkor csak annyi a dolgunk, hogy átmegyünk az Alvilágba és péppé zúzzuk - heveskedett Yusuke
- Idióta! Tök süket vagy? Azt mondtam nincs sok esély arra, hogy le tudnátok győzni - ordította le Koenma Yusukét
- És akkor elrulnád, hogy mégis mit fogunk csinálni? - őrjöngött Yusuke
- Hát egynelőre fogalmam sincs - mondta szomorúan Koenma
- Valaki valami ötlet? - érdeklődött Kuwabra, de senki sem felelt csak csendben gondolkodtak tovább. Kis idő múlva - Na jó elegem van! Én a harchoz értek nem a stratégiához. Kurama te biztos tudsz valamit mondani!
- Talán előbb rá kellene jönnünk, hogy ki áll az egész mögött milőtt azon gondolkodnánk mit kellene tenni... - de Kuwabara közbevágott
- És mégis, hogy találjuk meg? Adjunk fel hirdetést? - Mindeni fején megjlent 1 csepp
- Kuwabra, ha nem tudsz semmi értelmeset mondani inkább meg se szólalj - mondta Yusuke
- Miért te talán tudod a megoldást Urameshi? - vágta rá Kuwabara
- Nem, de ha talán hagynád, hogy Kurama végig mondja - zárta le a vitát Yusuke - Kérlek folytasd Kurama
- Tehát ha rájövünk ki áll az egész mögött talán megtalálhatjuk a gyengéjét és le is tudjuk győzni, vagy talán segítséget kérhetnénk valakitől, aki elég nagy erővel rendelkezik - mondta selytelmesen Kurama
- Van benne valami - helyeseltek a többiek
- Igen, de ki tudna nekünk segíteni? - merengett tovább Yusuke és ekkor észrevette Kurama halvány bizalomgerjesztő mosoját - Mi az Kurama?
- Talán...- mondta kurama és elgondolozott
- Talán mi? - érdeklődött Kuwabara
- Még régen amikor még Youko Kurama voltam és tolvajlással foglalkoztam volt egy jó barátom aki a bandámhoz tartozott. És úgy halottam, hogy még él és virul. Már akkoriban is hatalmas ereje volt, de őt ismerve az évek során biztos tovább fejlesztette. Ha valaki akkor ő tud nekünk segíteni. - mondta Kurama kissé nosztalgikusan
- És neve is van? - pimaszkodott Kuwabara
- A neve Oguri Miku bár én csak Rikunak hívtam - mondta Kurama halványan mosolyogva és kissé elpirulva
- Áhh, szóval a beceneve Riku csak nem a barátnőd? - kötöszködött Hiei
- Á, dehogy -  vágta rá gyorsan Kurama és mégjobban elpirult
- Szóval a barátnőt? Grat. - mondta Koenma. Kurama feje már tiszta vörös volt már nem csak azavartól hanem a méregtől is
- ELÉG LEGYEN MOSTMÁR! MONDTAM, HOGY RIKU NEM A BARÁTNŐM CSAK EGY ESZERŰ JÓ BARÁT ÉS SEMMI TÖBB!!! - Kurama szinte izzott a dühtől
- Nyugalom Godzilla - mondta Hiei nyugtatólag - Inkább mennyünk és keressük meg
- Kurama, mit is mondtál hol is van? - kérdezte Yusuke
- Az Alvilágban - válaszolta Kurama már teljesen nyugodt hangon, az előbbi dühkitörésnek már nyoma se volt
- Ennél pontosabbat nem tudnál mondani? Hisz az Alvilág olyan nagy - kérdezte Yusuke
- Sajnos nem, de majd én megkeresem és ha Hiei is segít hamar végzünk - válaszol Kurama
- Muszály? - kérdezte Hiei unottan
- Igen, muszály - válaszolt Botan
- Hát akkor legyen - mondta Hiei lemondóan azzal Kuramával együtt felszívódtak
- Remélem Riku tényleg van olyan erős, mint amilyennek Kurama mondta és rmélhetőleg az évek alatt tényleg erősödött, mert akár tőle is függht az emberiség sorsa beleértve az Alvilágot is - mondta Koenma kis bizonytalansággal a hangjában.
És megkezdődött az új küldetésük