2. Fejezet

Találkozás

Kurama és Hiei az Alvilágban voltak és már sok helyen keresték Rikut, de még Hiei Jagan szemével se találtak rá.
- Te Kurama. Most akkor merre megyünk? - kérdzte Hiei miközben a séróját próbálta kiszabadítani egy fa ág közül nem sok sikerrel
- Fogalmam sincs.minden olyan helyet megnéztünk már ahol régn sokat voltunk - mondta Kurama majd egy rántással kiszabadította Hieit a fa ág közül.
- Ááá, köszi. - mondta hiei miközben immáron szabad séróját igazgatta
- Nincs mit, de biztos, hogy nem látod a Jagannal - Kérdezte Kurama a tájat kémlelve de a sűrű erdöben nem sokat látott.
- Sajnos nem és az is baj, hogy nem tudjuk egész pontosan, hogy néz ki. Viszon ez a hely nem azt tükrözi, mintha valaki is lett volna itt rajtun kívül - osztotta meg véleményét Hiei
- Igazad van - mondta lemondóan Kurama
Ekkor zajokra lettek figyelmesek és a hiei mellett levő bokor elkezdett mozogni. Hiei majdnem szívrohamor kapott és kissé kócos sérója a szokásosnál is feljebb állt.
- wáááá! Mi az? - kérdezte Hiei idegesen
- Nem mi az, hanem ki az - felelt egy szép női hang. Majd a hang tulajdonosa kilépett a bokorból. Hiei mostmár valamelyest megnyugodott ellentétben Kuramával akinek elkerekedtek a szemei és a csodálkozástól álla majdnem a földet súrolta.
- Szevasz Kuráma! Mán a szekér? - kérdezte a lány. Barna hajában vérvörös csíkok voltak kivehetőek szeme pedig zöld színben csillogott. Füléről és farkáraól azt a következtetést lehetett levonni, hogy ő is rókadémon. Fekete ruhája olyan volt mint Youkonak csak persze nem volt olyan mélyen bevágva.
- Szi-szi-szia Riku! - nyögte ki végül Kurama.
- Te aztán megváltoztál mióta nem láttalak - mondta Riku s közben Kuramát fürkészte
- De te se panaszkodhatsz. Esküszöm ha nem hozod szóba a szekeret meg se ismerlek, ja és tudod, hogy nem szeetem ha Kurámának szólítasz - mondta Kurama aki pedig Rikut fürkészte
- Tudom és ne haragudj - mondta lehajtott fejjel.
- Semmi baj - nyugtázta Kurama.
- Amúgy ki az a fiú Kurama? - kérdezte Riku miközben Hieire mutatott aki a "Kuráma" nevet hallva a földön kötött ki a röhögéstől.
- Hát ő ott Hiei - mondta Kurama.
Hiei közben öszeszedte magát és odament Rikuhoz
- Hello Riku Hiei vagyok - mondta Hiei
- Szevasz Hiei - felelt Riku és kezet ráztak - Na de mondjátok csak mi járatban vagytok?
- Tudod Riku szeretnén ha segítel nekünk - mondta Kurama
- Miben is? - kérdezte Riku
- Tudod Koenma... - kezdte Hiei, de Riku közbe vágott.
- Koenmát mondtál? - kérdezte miközben felvonta bal szemöldökét - Ebből már semmi jó nem lehet, biztos nagy a baj.
- Hát igen - mondta Kurama és nagyot sóhajtott.
- Szivacs - jegyezte meg Riku gúnyosan.
Eközben Hiei közelebb ment Kuramához és halkan megkérdezte.
- Mit jelent az, hogy szivacs? - kérdezte zavarodottan.
- Nála röviden annyit, hogy szívás - felelte Kurama.
- Ááá, értem - és Hiei szeme felcsillant majd kicsit odébb ment.
Pár pillanat múlva farkasvonyításra lettek figyelmesek majd arra, hogy a hangok erősödnek.
- A francba! - kiáltotta Riku
- Mi a baj? - kérdezte Kurama
- Ezt később most inkább futás - mondta válaszképpen Riku majd állatformát öltött.
Olyan volt, mint Kurama démonróka alakja csak ezüst szín helyett fekete. Gyorsan futásnak eredt, mert rengeteg farkas közeledett amit kurama is rögtön kiszúrt. megragadta a kissé alélt hiei bal bokáját majd ő is futásnak eredt Hieit pedig maga után húzta.Szegény Hieinek ez nem tett sok jót mivel a feje hol egy lyukban, buckán, vagy éppenséggel sziklán akadt meg , de Kurama csak húzta maga után. Tehát Hiei feje itt-ott vérzett és kék-zöld foltok díszítették.
- Na de mégis Riku mi a jó életet csináltál már megint? - Kérdezte futás közben Kurama.
- Hát maradjunk annyiban, hogy rámjött a fosztogathatnék és kirámoltam a kincstárukat - felelte Riku
- Valahogy volt egy ilyen érzésem - jegyezte meg Kurama
- Mire célzol ezzel? - kérdezte Riku
- Arra, hogy semmit se változál ezen a téren - válaszolt Kurama
- Méghogy semmit se? - kérdezte Riku.
Miközben futott egyszer csak hátra pillantott majd hirtelen megtorpant és elkezdett az ellnező irányba futni  pont szembe a farkasokkal. Majd egyesével elkezdte őket püfölni. Szerencsétlen farkasok hiába voltak sokan Rikunak nem voltak ellenfelek. Puszta kézzel ölte meg őket.  Amíg Riku a farkasokat irtotta a két fiú csak figyelt. Hiei a bal szemével sasolt, mert a jobb szeme alatt lila karika húzódott ami még meg is volt dagadva biztosan nagyon fájt is. Kurama kissé aggódva figyelte az eseményeket hisz nem szerette volna ha Rikunak baja esik. Azon töprengett segítsen-e neki, de mire oda jutott, hogy segít Riku kivégezte az összes farkast, majd széles vigyorral odament a fiúkhoz akik kissé meglepve nézték.
- Na erre varrjál gombot! Még, hogy én semmit se változtam - mondta kissé sértődött hangnemben.
- Elképesztő mennyit fejlődtél harci téren visszavonom előbbi állításomat és gratulálok - mondta elismerően Kurama
- Ez tényleg szép volt - helyeselt Hiei
- Hozzá vagyok szokva - mondta félvállról Riku
- Ebből arra következtetek, hogy amióta nem láttalak elég gyakran kap el a fosztogathatnék vagy tévedek? - kérdezte kissé kötöszködve Kurama
- Téged is átformálhatlak ha tovább kötöszködsz - mondta Riku
- Heh, na mi az kurama egy lány rettegésben tarthat? - kérdzte Hiei közönyösen
- Kérsz a másik szemed alá is egy monoklit? - kérdezte kissé idegesen Riku
- Hiei, ne haraqgítsd magadra, mert sokkal erősebb annál, mint amilyen első látásra, de majd ha jobban megismerd te is rájössz - felelte Kurama teljesen komolyan amiből Hiei rá jött, hogy jobb ha komolyan veszi a figyelmeztetést.
- Nos akkor megyünk és beavattok, hogy miről is van szó? - kérdezte Riku kissé türelmetlenül.
- Persze csak az a baj, hogy az átjáró messze van - mondta Kurama
- Ez legyen a legkevesebb - mondta Riku
- Mire célzol? - kérdezte Kurama rásandítva Rikura
- Semmi különös - mondta flegmán Riku
- Most azt várod, hogy ezt el is higgyem? Ismerlek már annyira, hogy tudjam most valami újja fogsz elő állni - mondta Kurama
- Mint mindíg most is igazad van, de egyszerűbb lesz ha megmutatom - válaszolt Riku
Pár lépést hátrált becsukta a szemét és energiáit egy pontba koncentrálta majd kékes fénnyel megnyílt az átjáró.Riku erre elmosolyodott. Kurama kerek szemekkel figyelt. Hiei nem hitt a szemének ezért elájult Kurama pedig a hátára vette
- Nos ehez mit szólsz? - kérdezte Riku vigyorogva
- Hihetetlen. Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy átjárókat nyitni - válaszolt elismerően Kurama
- Akor itt az ideje, hogy mennyünk. Ez az ügy kezd érdekelni - mondta Riku és besétáltak az átjáróba.

Koenmánál:

- Meddig szerencsétlenkednek már ezek? - kérdezte Kuwabara aki föl le járkált
- Légy türelemmel Kuwabara, az Alvilág hatalmas és nem könnyű valaki nyomára találni - nyugtatta Botan Kuwabarát.
- Hát legyen, bár azt nem értem, hogy tud Urameshi ilyen békésen szunyókálni - mutatott Kuwabara a földön alvó Yusukéra - ha nem találják meg időben azt a csajt számunkra közel a vég, és ha meg is találják lehet, hogy nem elég erős ahoz, hogy segíteni tudjon - mondta letörten Kuwabara
- Ne légy ilyen vészmadár! Tudod csak pozitív hozzá állás Kuwabara - mondta Botan macskás ábrázatával
- Ha te mondod Botan, de engem akkor is nyugtalanít ez az egész - mondtaq Kuwabara ugyanolyan lehangoltan.
Nem sokkal később kinyílt az ajtó és kettő alak rajzolódott ki. Az egyik kurama volt a másik pedig Riku majd Kurama ledobta Hieit a hátáról.Ennek következtében Hiei felébredt.
- Mi történt, hol vagyok? - nézett körbe Hiei
- Úgytűnik Csipkejózsika feltámadt - jegyezte meg Riku a többiek pedik halkan nvettek
- Ha-ha-ha, nagyon vicces - zsörtölődött Hiei
- Nos akkor bemutatom a többieket - kezdte Kurama - aki a földön alszik az Yusuke, aki a falat támasztja az Kuwabara, akinek cumi van a szájában az Koenma és ő... - de Botan közbe vágott
- Botan vagyok örülök, hogy megismertelek - fejezte be Botan miközben közelebb lépett
- Üdv - köszönt Riku. Eközben Kuwabara odament a lányhoz.
- Riku kisasszony! Engedelmével szeretnék személyesen bemutatkozni. Én lennék KAZUMA KUWABARA a nagy harcos aki mindenkit legyőz és senkitől se riad meg. - kezdte monológját Kuwbara a többiek dobtak egy hátast Riku fején megjlent egy cspp majd egyre több szinte már tengert alkotva. A feje már kék volt tőlük és füle lekonyult.
- Te a nagy harcos? Álmodban Kuwabara! - szólt közbe Yusuke aki idő közben felébredt
- Kuss, nem látod, hogy éppen bemutakozok? - ripakodott rá Kuwabara
- Önmagad le égetése mióta számit bemutatkozásnak? - tette hozzá Hiei
- Kuwabara jobb ha nem haragítod magadra Rikut, hidd el a tapasztalat beszél belőlem - mondta Kurama figyelmeztetően
- Tartsd meg a tanácsaidat - torkolta le kuwabara
- Meg fogod bánni, hogy nem hallgattál rá - mondta szánakozva Hiei
- Szóval még mielőtt félbe szakítottak volna - folytatta kuwabara - ne féljen még engem lát minden veszélytől meg védem. Nem hagyhatom, hogy egy védtelen lánynak baja essen. Kérem jöjjön hozzám és mindntől meg fogom óvni - felyezte be Kuwabara
Még Kuwabara előadta önimádó szónoklatát Riku egyre mérgesebb lett. Szinte izzott a dühtől amit Kuwabarán kívül mindenki észre vett.
- Azt hiszem most követted el életed legnagyobb hibáját - közölte Kurama
- Ugyan miért? - kérdezte Kuwabara flegmán
- Mindjárt kitapasztalod - mondta Kurama
Amikor Kuwabara ránézett Rikura látta a dühtől szinte izzó lányt. Szemei szinte szikrát szórtak. Kuwabara itt értette meg az egészet. Ám ekkorra már túl késő volt. Riku megragadta az ingenyakánál és elkezdte ráncigálni.
- MÉG, HOGY ÉN VÉDTELEN? MIT GONDOLSZ MI A NYAVALYÁÉRT VAGYOK ITT TE SZERENCSÉTLEN NYOMORÉK? AZÉRT, HOGY SEGÍTSEK NEKTEK!!! - üvöltötte Riku majd egy nagy téglával fejbe vágta Kuwabarát - REMÉLEM ETTŐL MAGADHOZ TÉRSZ TE IDIÓTA!!! ÉS NE MERÉSZELJ HOLMI UTCALÁNYHOZ HASONLÍTANI AKIT  LEVEHETSZ A LÁBÁRÓL EZZEL A SZÖVEGGEL!!! MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL, ANNYIT MONDASZ MENNYEK HOZZÁD ÉS ELVÁRNÁD, HOGY MEG IS TEGYEM ?! ÉBREDJ FEL EZ A VALÓ ÉLET!!! - azzal felpofozta Kuwabarát fejbevágta ismét a téglával és búcsú ajándékként a falhoz vágta és ennek következtében a fal teljesen l omlott.
- AZTA!!! - ámult el mindenki egyszerre
- Lány létedre nagyon erős vagy - mondta szájtátva Yusuke
- Meg akarod tudni mennyire? - vetett gyilkos pillantást Yusukéra
- Á, dehogy - vágta rá Yusuke
- Ezer szerencséd - sziszegte Riku
- Miért nem hallgattam Kuramára? - nyögte ki a költői kérdést Kuwabara a leomlott törmelék alatt mocorogva
- Én szóltam - mondta Kurama
- Sűrűbben kellene rá hallgatnotok - jegyezte meg Riku
- Ebben teljesen igaza van, de az már végképp undorító, hogy ez az idióta Yukinának is teszi a szépet - mondta mérgesen Hiei
- Szánalmas és kimondhatatlanul undorító - tette hozzá Riku és egy újabb téglát vágott Kuwabarához aki épen csak most mászott ki a törmelék alól.
- Hát Kuwabara gratulálok sikerült felülmúnod önmagad - mondta lenézően Koenma
- Úgy érzem egy jó időre elástad magad Rikunál - állapította meg Kurama
- Pontosan - mondta fagyosan Riku.