11. Fejezet

"Kezd elegem lenni..."

Másnap:
- Elegem van ebből a hülye szekrényből - mondta Riku akire az elmúlt 5 percben legalább ötször ráborult az a "hülye szekrény".  Mérgében belerugott minek következtében az a "hülye szekrény" ami immáron a sok rugdosás miatt lyugas is volt imét rá dőlt. A többiek pedig csak követték az esményeket cseppekkel a fejükön.
- Jól elszórakozik azzal a szerencsétlen szekrénnyel - jegyezte meg Kuroune
- Fogd be! - mondta Riku és mostanra igen megviselt szekrény rádobta Kurounéra ami szépen maga alá temette.
- Szegény Kuroune ez biztosan fájt - állapította meg Yusuke aki Kurounét szemlélte lagalábbis ami látszott belőle.
- Nem kell félteni. Ügyes gyerek az csak túléli valahogy - mondta semmi részvétet sem nyilvánítva Riku
- Már megint mit csináltatok? - siránkozott Koenma aki most lépet be - Azt mondtam, hogy takarítsatok ki nem azt, hogy hajigáljátok a szekrényt! Másrészt pedig mit követett el Kuroune amiért így eltemetted? - kérdezte Koenma
- Csak a szokásos - legyintett Riku
- Ha-ha-ha - mászott ki a szekrény alól Kuroune ami felmondta a szolgálatot és darabokban hullott szét
- Különben pedig nem érdekel ha Kuroune egy szekrény áldozata lesz - mondta elég érdekes arcot vágva - Másrészt úgyis kimászik alóla fejenállva,térdenállva,hasoncsúszva vagy ami eszébe jut. Nem aggódok érte ilyen könnyen úgyse tudok megszbadulni tőle - legyintett Riku
- Én is szeretlek Riku! - intett a lány felé Kuroune
- Nos akkor jobb lenne ha neki kezdenétek - mondta Koenma és távozott
- Bla-bla-bla - morgott Yusuke
- Ezt hallottam ám - nézett vissza Koenma
- Pont azért mondtam - mondta vigyorogva Yusuke
- Akkor jobb ha neki kezdünk - mondta Kuwabara
- Hajrá - mondta Riku
- Veletek együtt - tette hozzá Kuwabara
- Na jó kezdjünk neki - mondta Yusuke
Ezzel neki keztek a hely rendbetételéhez. Viszont 5 perc múlva mindenki a földön feküdt.
- Mármegint a földön vagytok. Döntsétek már most dolgozunk vagy lazsálunk? - kérdezte Kuwabra értetlenül
- LAZSÁLUNK! - kiáltottak egyszere és kezüket ökölbe szorítva az égbe emelték. Ez viszont hangosabb volt a kelleténél és a kint járőröző Botan meg is hallotta. Ugyanis Koenma rászabadította Botant a csapatra llenőrzés céljából. És Botan berontott kishíján ajtóstul és nagyon mérgesen nézett a társaságra.
- Illetve.... máris dolgozunk - helyesbített Riku erőltetett mosollyal az arcán
- Dolgozunk - mondták erőlköve a többiek is és Botan visszatért Koenmához
- Ezt megúsztuk - törölte le homlokát Hiei
- Igen, de csináljunk valamit, mert a végén még visszajön - mondta Kuwabara
Mindenki próbálta a takarítás valamelyik falytáját űzni, legalábbis úgy csinálni. Ez különösen Kuwabarára volt érvényes aki a súrolókevét a lábára kötözte és úgy száguldozott, mint egy eszelős.
- Kuwabara elgurult a gyógyszered? - kédezte Riku - Szerintem addig hagyd abba míg a súrolást nem a saját testeddel fogod folytatni - figyelmeztette, de már késő volt
Kuwabara természetesen nem nézett a lába alá így Hieit se vette észre. Hiei tollseprűvel a kezében a szekrényen ülő porral szemezgetett, de ez a folyamat abba maradt, mert Kuwabara gyönyörűen belerohant. Ennek következtében akorát estek, hogy vagy 3 méteren keresztül felnyalták a padlót.
- Teeee...vadbarom - mondta Hiei aki egyre mérgesebb lett. A feje már tiszta vörös volt és ez csak erősödött. Aztán mikor elérte az 50 celziusz fogot fülén kiáramlott a méreg által felgyülemlett gőz és rávetette magát Kuwabarára. Egy kisebb porfelhő kíséretében Hiei laposra verte Kuwabarát. A többiek fején pedig csak a cseppek gyülekeztek.
- Ház ezek se változnak - jegyezt meg Yusuke fejcsóválva
- Az biztos - tette hozzá Kurama
Miután Hiei leverte Kuwabarán a mérgén neki estek takarítani. Okulva az előzőekből Kuwabara nem kötözte lábára a sútolókefét és kb 2 óra múlva kész is voltak, minden csillogott-villogott.
- Kivagyok! - mondta Riku és szétterült a padlón
- Mi is! - csatlakoztak a többiek és követték Riku példáját
- Wow! Szépen kipofoztátok ezt a helyet - mondta csodálkozva Koenma - de mondanom kell valamit - mondta lesütött szemmel
- Na nyögjed mi van már megint? - kérdezte Riku a padlóról
- Hát tudjátok történt egy kis kavarodás - mondta Koenma kis pirral az arcán és erősen fixírozta a padlót
- Ne kímélj - mondta Yusuke
- Az a helyzet, hogy félrenéztem a dátumot, mert apám nem 3 nap múlva jön hanem 3 hónapmúlva - mondta Koenma tiszta vörös arccal és úgy fixírozta már a padlót, hogy az majdnem kilyukadt a szemei pedig majdnem kiestek
- Agyalágyult cumis! - kiáltotta Kuwabra
- Hogy lehet így elnézni egy dátumot te lökött cumis?! - csatlakozott Yusuke
- Arra célzol, hogy van még 3 hónapunk az apád érkeztéig? - kérdezte halálosan nyugodtan Riku és közben fel állt - VAGYIS MI MOST TELJESEN FÖLÖSLEGESEN DOLGOZTUNK AZÉRT, MERT TE ELNÉZTED AZT AZ ÁTKOZOTT DÁTUMOT? - ordította Riku olyan hangerővel, hogy még a falak is beleremegtek és egyre jobban elöntötte a düh. Ekkor Kurama és Kuroune gyorsan lefogták még mielőtt dühében meg találná ölni Koenmát.
- Nyugodj meg  - kérlelte Kurama a lányt, de ez nem volt hatásos. Ekkor Kuroune kihasználva az alkalmat megfogta Riku mellét.
- Azta! Úgy látom ezen a téren is fejlődtél - mondta Kuroune vigyorogva és nyálcsorgatva
- Vadbarom - jegyezte meg Hiei
- Te kis..... - mondta Riku és neki esett Kurounénak. Nem volt aki visszatartsa, mert Kurama aki látta a történteket teljesen véletlenül persze hagyta, hogy Riku kicsússzon kezei közül. Szegény Kuroune ezt a félrenyúlását nagyon megszenvedte. Miután Riku kitombolta magát Kuroune nem kevesebb, mint egy betört orral, eltört lábbal, 3-4 repedt bordával és vérző fejjel büszkélkedhetett. Aztán valahogy sikerült elmásznia egy székig ahol kifújta magát.
- Nah, ezzel meg is volnánk - mondta Riku összetéve két kezét a nyaka mögött - Remélem büszke vagy magadra te idióta - folytatta és az összevert kurounéra sandított
- Őszintén gratutlálok, ennek most mi értelme volt? Ahogy el nézem eléggé fáj - lépett oda Koenma
- Képzeld el nagyon is fájt - mondta Kuroune - másrész pedig téged mentettelek meg attól, hogy Riku ne téged dekoráljon ki - folytatta Kuroune vérző orrát törölgetve
- És legalább megérte ekkora áldozat hozni? - kérdezte sunyin Yusuke
- Nem is tudod mennyire - sóhajtott boldogan Kuroune
- Te kis perverz - mondta Riku és akkora pofont adott Kurounénak, hogy az kiszédült a székből
- Hékás! Nem ér megütni egy súlyosan sérült embert - nyöszörgött a földről Kuroune
- Neked max az agyad súlyosan sérült - vágta rá Kuroune
- Van benne valami - elmélkedett rajta Koenma
- Te csak fogd be és örülj, hogy nem te fekszel itt összeverve! - mondta kissé mérgesen Kuroune
- Örülök is - mondta Koenma és végignézett Kurounén - De nekem most mennem is kell, rengeteg munkám van még - mondta Koenma és már ment is. Illetve csak ment volna, de nem nézett az orra elé és belelépett egy telivizes vödörbe minek hatására felbukott és csurom víz lett a padlót is belértve. A többiek hangos nevetésben törtek ki amint látták Koenma bénázását.
- Ne röhögjetek és azonnal mondjátok meg melyikőtök hagyta ezt itt! - kiáltotta Koenma
- Jaj anyám ezt még te hoztad ha nem, tűnt volna fel - mondta Yusuke a fejét fogva
- Ehhhh, igaz is - mondta Koenma miután rájött, hogy a bűnös
- Esküszöm rosszab vagy, mint Kuwabara az is mindenen esik-bukik -  mondta fejcsóválva Hiei
- Akkor motmár neki is vehettek szemüveget - mondta Kuwabara vigyorogva
- Na mostmár mindegy. De mondjátik csak nem takarítanátok ezt fel helyettem? - kérdezte Koenma csillogó szemekkel.
- Eltaláltad - mondta Riku vigyorogva - Épp eleget takarítottunk már ma hála neked - mondta Riku szemrehányón
- Igaza van. Nyugi Koenma legalább te se fogsz unatkozni - mondta Yusuke
- Gondolom nincs választásom - sóhajtott Koenma a többiek fejrázását látva - Akkor feltakarítom - és már  kezdett is volna neki de a kiömlőtt vízen ismét elcsúszott és mégnagyobb felfordulást okozott vele.
- Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen? - kérdezte szánakozva Yusuke
- Fogalmam sincs, de nekem kezd elegem lenni Koenmából - mondta Riku és eltünt
- Hát ez meg hova tünt? - nézett körül Kuwabara
- Ahogy mondta elege van Koenmából és most biztos elment valahova pihenni - állapította meg Kurama
- Relytély megoldva - mondta Kuwabara nagyítóval a szeme előtt és detektív sapkával a fején - Jobbak vagyunk, mint Sherlock Holmes meg Calambo együtt véve - mondta büszkén
- Ez se a te érdemed - jegyezte meg Yusuke
- Ez a fickó se 100-as - folytatta Hiei
- Mért azt hiszed, hogy ze 1000es vagy? - kérdezte mérgesen Kuwabara
- Legközelebb inkább meg se szólalj - sziszegte Hiei
- Elegem van belőled te kis vakarcs - sértegette Kuwabara Hieit
- Betelt a pohár - mondta élesen Hiei és megint elkezdtek bunyózni
- Jellemző - jegyezte meg Kurama és a verekedőket látva mindenki fején megjelent egy-egy csepp.